Régi hidak

    A fogtechnika történetében számos anyaggal és technológiával próbálták pótolni az elvesztett fogakat, több-kevesebb sikerrel. Ma már korszerű anyagok és technikák állnak rendelkezésünkre, azonban pácienseink szájában gyakran találkozunk régebbi hidakkal, koronákkal, ezért áttekintést adunk ezekről is.

    Az első működőképes, funkcióstabil fogpótlás a húzott fém borítókorona. Gyakorlatilag egy előre megformázott fémkupak, amelyet a fogtechnikus kalapálással igazított a mintára. Forrasztással hidakat is készítettek ezzel a technikával. Később a teljes fém koronákat öntéssel állították elő, ami nagyban növelte a pontosságot.

    A fogtechnikai fejlődés következő állomása ezen fémkoronák látható felszínének fogszínű keményműanyaggal történő leplezése (K+B). Hátránya ennek a megoldásnak is az esztétika, a műanyagleplezés hajlamos a kopásra és elszíneződésre, rágófelszínek fedésére ezek miatt nem alkalmas.

Régi műanyagleplezésű hidak és hibáik: a: a nyaki részen levált a leplezés, kilátszik a fém b: a nyaki részen rés alakul ki a fémváz és a leplezés között, ami elszíneződéshez vezet c: a műanyag leplezés fokozottan hajlamos a lepedékképződésre és az elszíneződésre	Régi műanyagleplezésű híd és hibái: a: a nyaki részen levált a leplezés, kilátszik a fém d: a rendszeres vízszintes irányú fogkefélés miatt barázdák koptak be a műanyag leplezésbe
Régi műanyagleplezésű híd és hibái: c: a műanyag leplezés fokozottan hajlamos a lepedékképződésre és az elszíneződésre	Régi műanyagleplezésű híd és hibái: c: a műanyag leplezés fokozottan hajlamos a lepedékképződésre és az elszíneződésre e: az éli részeken lekopik a műanyagleplezés, kilátszik a fém

    A fémkerámia fogpótlásokkal sikerült a műanyagleplezésű fogpótlások számos hibáját kiküszöbölni.